46-os szakasz
| 46-os szakasz | |
| Ország | Németország |
| Település | |
| Típus |
|
| Elhelyezkedése | |
 46-os szakasz
Pozíció Németország térképén
| |
 é. sz. 50° 09′ 60″, k. h. 9° 41′ 08″50.166665°N 9.685627°EKoordináták: é. sz. 50° 09′ 60″, k. h. 9° 41′ 08″50.166665°N 9.685627°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz 46-os szakasz témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Az ún. 46-os szakasz (németül: Strecke 46) a németországi A7-es autópálya egyik korai szakaszának romja. A Bajorország északnyugati részén fekvő, 1937-ben építeni kezdett utat a második világháború kitörése miatt félbehagyták. 1945 után már 20 kilométerrel keletebbre kezdődött el újra az autópálya építése. Napjainkra a természet nagyrészt visszahódította a félkész utat. A 70 kilométer hosszú rom Európa-szerte egyedülálló technikatörténeti emlék.
Története
[szerkesztés]
Az 1930-as években nagyszabású autópálya-építési program kezdődött Németországban. E program keretében az ország távoli részeit összekötő autópálya-hálózat elemeit kívánták kialakítani. A törzshálózat egyik legfontosabb eleme a HaFraBának rövidített autópálya lett volna, amely az északnémet kikötővárosokat kötötte volna össze Frankfurttal és Bajorországgal. A HaFraBa ötlete már az első világháborút követő időkben felmerült, de a nagy gazdasági világválság miatt elnapolták megvalósítását. Az 1933-ban hatalomra jutó náci párt a válságból kivezető utat a sok embert foglalkoztató nagyszabású infrastruktúra-fejlesztések előmozdításában látta, így sor kerülhetett az észak-déli futású HaFraBa megépítésére is.
A 46-os szakasz nem pusztán az egyik helyről a másikra való eljutást szolgálta volna. A nemzetiszocialista ideológiának megfelelően az útnak szolgálnia kellett a rajta közlekedők kikapcsolódását, illetve a lakosság hazafias szellemű nevelését. Ennek érdekében a tervezők nem a leggyorsabb és legkönnyebben megvalósítható útvonalon vezették az autópályát. Az utazók szeme elé a tervek szerint időről időre festői tájképek, várromok, szakadékok és völgyek látványa tárult volna. Az utazók az út mellé épített sátorozó helyek egyikén pihenhették volna ki a fáradalmakat.[1] A 46-os szakaszon lévő létesítményeket betonból építették, de külsejüket a tájat jellemző kövekkel borították, hogy azok még jobban a tájba simuljanak.[2] A mai autópályáktól szokatlan módon a 46-os szakasz több helyen is éles kanyarokat írt le.
1933 szeptemberében Frankfurtban elkezdődött a nagyszabású útépítési program.[3] E program keretében kezdték megvalósítani a HaFraBa autópálya 46-os szakaszát 1937-ben. Az építésre több ezer munkást, Hitlerjugend-tagot és politikai foglyot mozgósítottak. Az építkezés két éve alatt az autópálya magas készültségi szintre ért el, egyes szakaszokon már az útpályát alkotó betont is leterítették. 1939 szeptemberében elkezdődött a második világháború, Lengyelország megtámadásával. A háború sikeres megvívásához a Wehrmachtnak elsősorban a jó kelet-nyugati irányú összeköttetésre volt szüksége, hogy a frontok között gyorsan mozgathassa csapatait. Az észak-déli vonalvezetésű 46-os szakasz építése ezért háttérbe szorult. Az erőforrásokat más, stratégiai jelentőségű építkezésekre kellett koncentrálni, ezért az út építését 1939. október 4-én hivatalosan is leállították.[4]
A háború után az NSZK újból elindította az autópálya-építéseket. Az ország gazdasági felemelkedéséhez jó minőségű utakra volt szükség, ám a 46-os szakasz meredek lejtői, szűk kanyarjai nem feleltek meg a kor elvárásainak. Emiatt a hatóságok úgy döntöttek, hogy az új A7-es autópálya a régi építkezéstől 20 kilométerrel keletebbre valósuljon meg.[2] A 46-os szakasz szép lassan feledésbe merült, a természetes növényzet pedig visszahódította az útpályát. Napjainkra sűrű erdő nőtte be az egykori autópályát, amelyet első pillantásra nem is vesz észre a szemlélődő. A kicsit figyelmesebb utazó azonban felfigyelhet az autópálya nyomvonalán lépten-nyomon felbukkanó, sehová sem vezető töltésekre, támfalakra, fák alatt elvezető aluljárókra.[1] Az út a levegőből jobban látható: a nyomvonalon álló fák levelei világosabb színűek a környezetükben fekvő fák lombjánál.[2]
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Strecke 46 című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- Dieter Stockmann: Strecke 46 – Die vergessene Autobahn. ISBN 978-3-98111920-6
- Az út bemutatását támogató civil szervezet honlapja
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Wandern auf der Autobahn - Die Strecke 46 (német nyelven). HR Online, 2007. május 27. [2009. február 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. december 15.)
- ↑ a b c Marcus Möller: Die vergessene Reichsautobahn (német nyelven). Der Spiegel, 2006. július 14. (Hozzáférés: 2008. december 15.)
- ↑ Richard Fischer: Altes Denkmal als neue Attraktion (német nyelven). MainNetz, 2008. szeptember 30. (Hozzáférés: 2008. december 15.)[halott link]
- ↑ Klaus Hofmann: Autobahnrest kann Touristen locken (német nyelven). Main-Post, 2008. szeptember 28. (Hozzáférés: 2008. december 15.)[halott link]
